Megrendelni ITT lehet!!
Ezüstkolloid fajtái, elõállítása és gyógyászati alkalmazása
Bevezetõ
Egyre több és több információ lát napvilágot az ezüstkolloid témájában, nem feltétlenül a szakemberek tollából. Éppen ezért igen fontos egy könnyen áttekinthetõ és átfogó leírás magyarul, annál is inkább mert az ezüstkolloid házilag is készíthetõ. Mivel a minõség abszolút kritikus a sikerhez, a teljes információ nélkül inkább bele se kezdjen senki.
Mi ez és mire jó?
A jó minõségű elektrolízises ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésű ezüst ionokat (ezek nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésű ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik sohasem üllepednek le, állandó Brown-mozgásban vannak. Orvostudományilag bizonyított, hogy az ilyen kolloid szemcseméretű ezüst rendkívül hatásos baktérium, vírus, mikróba pusztító.
Egy antibiotikum legjobb esetben is csak féltucatnyi organizmust képes pusztítani, az ezüstkolloid viszont közel 650-et. (forrás: Science Digest magazin, 1978 március) Dr. Robert O. Becker jelentése szerint ezenkívül igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb csontgyógyulást eredményezve, továbbá elõsegíti a bõr és más finom szövetek újraképzõdését, ráadásul sterilen is tartja azokat. Az USA-ban azóta a sebészeti és az égéskezelõ klinikák 70 %-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint a kolloid ezüst (ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelenvan), nélkülözhetetlen a szervezet védekezési rendszerében. Számos írás számol be a kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is, többnyire fertõzõ, vagy vírusos betegségeknél, pl AIDS, herpesz, gombásodás, candida, szifilisz, õzkullancs okozta Lyme-betegség stb. ellen igen hatásos, de még a rák ellen is sikeresnek bizonyult.
Dr. Björn Nordenström, a svéd Karolinska Institute-nál ezzel kezelt rákbetegek gyógyulásáról számolt be. Azt állítja, hogy ez egy roppant egyszerű kezelés és gyors gyógyulást eredményezett azoknál, akiket más orvosok reménytelennek tartottak. Nordenström professzor úr másról lett ismert, nevéhez és az osztrák dr. Rudolf Pekar-hoz fûzõdik az ECT (elektro-cancer treatment), ami egy igen hatásos terápia (kb. 86%-os sikerrel).
Fogalmi pontosítás
Az "ezüstkolloid" kifejezés alatt 4 teljesen különbözõ terméket is lehet érteni:
1. Elektro-kolloid ezüst. Ezt három féleképpen lehet elõállítani: elektromos ívkisülés vagy desztillált vízben ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal, vagy kis feszültségű elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerûbb eljárás és a legtöbb írás az így elõállított terméket érti ezüstkolloid alatt.
Ez általában 3-5 ppm (az angol "parts per million"), de laboratóriumi minõségnél akár 100 ppm koncentrációjú, negatív töltésű, jó minõségnél akár 1 - 10 nanométer átmérõjû ezüst részecskék vízben, ami átlátszó.
2. Organikus bevonatú ezüstkolloid: (MSP - Mild Silver Protein), ami az élõ szervezetekben is megtalálható. A mikroszkópikus méretű ezüstrészecskék körül egy vízkedvelõ (hydrophilic) közeg képzõdik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb). Elõállítható 20-50 ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó, sárga, vagy borostyán színû.
3. Ezüst-só kolloidok. Vagy kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elõ. Az ilyen ezüst feloldódik a vízben és ezért jelentõsen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500 ppm oldatkoncentrációjú és áttetszõ.
4. Ezüstpor. Ezt elõször orosz tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségû áramot vezetve, az ezüst szétporlad. (50-500 ppm, átlátszó a vízben)
Ezek egymástól eltérõ termékek, nem feltétlenül biztonságosak, vagy toxikus-mentesek, bár mindegyiknek van patogénölõ tulajdonsága. Nincs ipari norma vagy minõségi elõírás sem. Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid meghatározása és vizsgálata.
Ez a cikk csak az elektrolízises ezüstkolloid termékkel foglalkozik. Ez a legegyszerűbb eljárás, úgy tűnik ez az egyik leghatásosabb termék is, a legjobban ismert hatásokkal.
A második felsorolt terméknek is, akárcsak az elsõnek, volt például antitumoros hatása (mellráknál), valamint AIDS-gyógyító is. Az még kutatásra vár. Dr. Paul M. Farber, aki mellesleg az elsõ két felsorolt formával behatóan foglalkozott, könyvében ("The Micro Silver Bullet") a XXVI. oldalon ezt írja: "Sikerült féltucatnyi útörõnek mondható szabadalmi eljárást kezdenem egy hónappal ezelõtt a Mild Silver Protein-ekkel. Örömmel közölhetem, hogy gyorsabban hat, mint gondoltam volna, és sok [HIV] páciensem vagy tünetmentes, vagy közel áll hozzá...." (Dr. Farber egy gyilkosság áldozata lett 1998-ban.)
Ronald Gibbs professzor "Silver Colloids" c. kiskönyvében viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyobb méretű fehérje-burok meg is akadályozhatja az ezüst részecskéket a baktériumok elérésében, és szerinte a protein bevonatú termékek alsóbbrendűek az elektro-kolloid ezüstnél, sõt szerinte kerülendõek, õ csakis az elektrolízises kolloidot javasolja.
Az elektrolízises kolloid-készítés minõségi követelményei
1. A víz tisztasága
A víz minõsége abszolút kritikus: csakis színtiszta desztillált vizet szabad használni! Sem a tisztított, vagy szűrt víz, sem az ionmentes víz, de még a fordított ozmózisos víz sem alkalmas. Ez a legfontosabb kritérium az ezüstkolloid készítéséhez.
Mégegyszer leírom, mert sokan képesek elsiklani efelett: csakis színtiszta desztillált vízbõl lehet igazi minõségű kolloid szemcsés ezüstöt készíteni. Ha ezt nem tudja beszerezni, ne is gondoljon a kolloid készítésre!
2. Hõmérséklet, tartóedények
A desztillált víz hõmérséklete is fontos, minél langyosabb a víz, annál gyorsabb és jobb minõségû a végtermék. A felhasznált üvegedények tisztántartása is rendkívül fontos. Az üvegedény legyen sötétbarna. Az ezüst-ionok pozitív töltése biztosítja hogy azok egymástól mindíg eltávolodnak, mert az azonos töltések taszítják egymást. Minden, ami ezt a töltést képes lecsökkenteni, vagy elvonni, nemkívánatos. A napfény és a műanyagok ezt okozzák. Ezért kell a tárolásra sötétbarna üvegedényt használni. A legjobb (laboratóriumi) minõségû és ionokat alig tartalmazó kolloid vízet lehet műanyag edényben is tárolni. A termelésnél használjon átlátszó üvegpoharat, mert csak így látja, mikor kell abbahagyni az elektrolízist.
3. Áram
Az áramerõsség nem ingadozhat. Például csupán elemeket használva ezüstelektródákkal az áramerõsség csökken az elemek kimerülésével, ami nagyobb méretű és nem kívánatos szemcséket eredményez. Ezért olyan tervezésű áramkörre van szükség, ahol az egyenletes áramerõsség biztosított. Ez nem is olyan egyszerű, mert a pozitív ionok vízbe kerülésével a víz áramvezetõ képessége is változik. Ugyanakkor nem lehet túl erõs sem az áram. Árulnak ilyen készülékeket az interneten.
Az optimális feszültség 27-36 V között van, mert az elektródák így működnek a legtisztábban. Ha tápegységet használ, állítsa 30 V körülire, ha mégis elemek mellett dönt, használjon 36 V-ot (4 x 9V, v. 3 x 12V), úgyis lecsökken a feszültség rövid idõn belül.
4. Elektródák
Az elektródákat rögzítse kb. 2.0 - 3.0 cmre egymástól és ne érjenek a pohár aljához, oldalához a jobb keringés végett. Jobb ha nem mozdíthatók el egymástól sem.
A legelterjedtebb ezüst elektródák például 10 cm hosszú, 3mm átmérõjû és legalább 99.9%-os (".999 tisztaságú") színezüst rudacskák. A 99.9% azt jelenti, hogy 1 részecske 1000-bõl nem ezüst (1000ppm), hanem többnyire réz, vagy kisebbmértékben ólom, vas, és elenyészõ mértékben bizmut. Ez a legkönnyebben beszerezhetõ ezüstrúd, és nem kerül túl sokba sem. Összehasonlítás végett a 99.99%-os (.9999-es) ezüst 1 részecskéje 10000-bõl nem ezüst (100ppm), ugyanolyan szennyezõkkel és ugyanolyan arányban mint fent. Ennek ára 15-20-szor annyiba kerül mint az elõzõnek az ára és nehezebben is szerezhetõ be rudacska alakban.
Mivel nagyon kevés ezüstanyag kerül csak a vízbe, ezért a 99.9%-os ezüstrúd tökéletesen megfelel. Ennek bizonyítékaként azt is fel lehet hozni, hogy egy jó minõségû ezüstkolloid (10 ppm-es) elemzésénél, ami 99.9%-os elektródákkal készült, a következõ szennyezéseket lehetett kimutatni: nátrium 0.47 ppm, kalcium 0.26 ppm, mangán 0.07 ppm, kálium 0.05 ppm, magnézium 0.024 ppm. Ezek egyértelmûen nem származhatnak az elektródákból, csak a desztillált vízbõl jöhetnek. Éppen ezért a víz minõségének fontosságát nem lehet elégszer hangoztatni. Inkább erre kell ügyelni és nem a nagyon drága "színtiszta" ezüstre.
5. Keverés
Enélkül a szemcsék képzõdése nem egyenletes, ami rossz minõséghez vezet. Keverésre legjobb egy megtisztított üvegpálca, lehetõleg ne használjon mûanyagot.
6. Egyéb tényezõk
Továbbá a fenti tényezõk mellett más, eddig kevésbé ismert/kutatott természeti tényezõk is közrejátszanak. Teljesen megegyezõ alkotóanyagok és tényezõk esetén is különbözõ napok, évszakok teljesen eltérõ minõségû folyamatokat és végtermékeket produkálnak, mégha minden egyes fenti tényezõ is ugyanolyan. (Ugyanaz a desztillált víz, ugyanolyan hõmérsékleten stb. stb.) Mintha néhány más természeti tényezõ is számítana (pl. Föld mágneses tere, levegõ minõsége - pl. negativ ion tartalma, fénymennyiség). Még laboratóriumi körülmények között sem lehet két ugyanolyan minõségû ezüstkolloidot készíteni. Ez még kutatható témakör. Ezért a forgalmazott ezüstkolloidok is eltérõek lehetnek, mégha ugyanaz a készítõ vállalat, akkor is.
7. Az elektrolízis idõtartama
Egy "átlagos napon" 20 perc körüli, máskor akár félóra is lehet, az elõbb említett tényezõ nagyban befolyásolja. Tanácsos a vizet idõnként egy erõs fénynyalábbal hirtelen átvilágítani negyedóra után és ha kis ködszerû elszínezõdést lát terjedni, akkor még 5 percig hagyni kell a termelõdést. Átlagban 20-25 perc.
A végtermék legfontosabb minõségi követelményei
A kritikus tényezõk a részecskék mérete, tisztasága, részecske/ion aránya, koncentrációja és nem utolsósorban a költségek.
Legfontosabb a részecskék mérete és tisztasága. Minél kisebb méretûek az ezüst szemcsék, annál hatásosabbak, egyrészt a megnövekedett fajlagos felület, másrészt a könnyebb elterjedés miatt a szervezetben.
A részecskeméret meghatározása elektronmikroszkópos felvétel (jobb oldali kép), vagy foton korrelációs spektroszkópia segítségével történik. Ez utóbbinál a folyadékot keresztülvilágítják egy lézerrel és a diszperz részecskék által szétszórt fénybõl következtetnek vissza az átlag részecskeméretre. Az elektronmikroszkópos a "legdurvább" módszer, mert a vizet el kell távolítani! Ez ugyanis teljesen más összetevõket vizsgál, mint az eredeti volt, hiszen az oldatban levõ anionokkal a részecskék ezüst-vegyületek képeznek a víz eltávolítása után. A kolloid méretű ezüst részecskék jelenlétére utalni lehet másféleképpen is. Egy kis átmérõjű, de erõs fénysugár hatására egy kúp alakú fénytörés keletkezik (Tyndall hatás), vagy egy nagyon erõs mikroszkóp alatt jól kivehetõ Brown-féle részecskemozgást lehet tapasztalni. A részecskék NEM feloldottan vannak, hanem töltésük és méretük miatt lebegnek ez okozza a fenti hatásokat. (Egy bármilyen kémiai és csakis ionos oldatban viszont sem a Tyndall-, sem a Brown-hatás nem észlelhetõ.) Az optimális részecskeméret 1-5 nm (10-50 angström).
A "részecskék fajlagos felülete" a legjobb mérvadó a minõséghez. Minél kisebbek a részecskék és minél nagyobb koncentrációban vannak, annál nagyobb a részecskék fajlagos felülete. Ezt a laboratóriumok cm2/mL -ben adják meg. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb és hatásosabb a termék. Egy jó minõségű házilag készített kolloid ezüst-részecske felülete kb 0.065 cm2/mL, vagy sajnos még kevesebb. Összehasonlításul kapható 0.078-as (Silver Lightning®), 0.096-os (Wonder Water® ), 0.251-es (Sovereign Silver®), sõt 48.3-as (Mesosilver®) ezüstkolloid is. Ez utóbbinál szinte nincs is ezüst-ion a végtermékben. (forrás Prof. Ronald Gibbs honlapja)
A részecske/ion arány nagyon fontos mert minél több ion van jelen, annál nemkívánatosabb a végtermék. Számos forgalmazó csak úgy tudja megnövelni a koncentrációt (ppm), hogy az szinte csak ionokat tartalmaz és ezért értéktelen. Az ezüst-ionok okozzák a fémes ízt is. A Mesosilver íztelen.
A tisztaság meghatározása tömegspektroszkópiával vagy röntgensugár eltérítõ analízissel történik, a koncentráció mérése pedig kémiai analízissel. (A költségek pedig egyenes arányban állnak házastársunk ezirányú reakcióival.)
Van-e mellékhatása, veszélyes-e?
A jó minõségû ezüstkolloidnak nincs kimutatható veszélyes mellékhatása, csak a rossznak lehet. A nem kolloid méretű ezüstnek, vagy néhány ezüst-sónak viszont van nehézfémes toxikussága, ezek: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid. Az Agency for Toxic Substances and Disease Registry amerikai állami információs portál nyilvántartása szerint ezek toxinok. Az ezüst-nitrát és ezüst-szulfát megkülönböztetett figyelmi kóddal van ellátva, de az ezüst-klorid már nincs. Legrosszabb esetben argyria nevű bõrelszínezõdést okozhatnak. Az argyria egy állandó kékes-szürke bõrelszínezõdés orvosi neve, de más tünetekkel, vagy más szervi elváltozásokkal nem jár. Más ismert káros mellékhatása nincs. Ez egy bõrelszínezõdés, ami persze nem kívánatos!
A fenti 3 ezüst-só jelentõsen nagy mennyiségben fogyasztva kiválthatja. Ezért minõsítik ezeket toxinoknak. A fent már említett bõrelszínezõdésen kívül egyéb betegséget nem váltanak ki, amit dr. Eidson (Department of Epidemiology, Santa Fe) is megerõsített. Mellesleg az ezüst-nitrátot újszülött csecsemõk szembecsöppentésére is használták vakság ellen. A színtiszta desztillált víz elektrolízisénél ilyen sók egyáltalán nem keletkeznek.
Viszont az ezüst-ionok az emésztõnedvek sósav tartalmával érintkezve, annak klorid ionjaival azonnal ezüst-kloridot képeznek. Ez a vízben többé nem oldódik és nagy méretû molekulákká alakul, ami mint felhasználhatatlan salakanyag a széklettel kiürül. A nagyon kevés kisméretű ezüst-klorid ami képes volt a bélmembránokon kereszüljutni, a vesék által kiválasztva a vizelettel kiürül Ronald Gibbs professzor szerint. A cél a minél kevesebb ezüst-ion tartalom elérése.
Teljesen más a helyzet a parányi méretű ezüstszemcsékkel. Ezekre az emésztõ-savak nem hatnak és kis méretük miatt bejutnak a vérkeringésbe, ahol patogénekkekel találkozva elpusztítják azokat (feltehetõen a részecskék körüli negatív töltésû Zeta potenciál-buroknak köszönhetõen) anélkül hogy a részecskékben jelentõsebb változás történne. Az ezüstrészecskék mintha mi sem történt volna tovább keringenek, egyre több és több nem kívántos patogént semmisítve meg, bármilyen fajtájúak is legyenek azok.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vastagbél hasznos flóráját is megtámadják-e? A szervezetbe jutott ezüstkolloid szemcsék túlnyomó többsége nem jut el a vastagbélbe, mert már elötte bekerül a véráramba. Ami mégis a vastagbélbe kerül, bizonyára nem tesz különbséget a baktériumok között. Az ezüstkolloidot rendszeresen, naponta fogyasztó emberek közül alig-alig volt tapasztalható számottevõ hasznos flóra csökkenés Peter Lindemann szerint. Ha ilyet tapasztal, akkor inkább csak a szájban gargalizálja az ezüstvizet, hiszen a nyelv alatti vékony membrán rétegekbõl is bekerülhetnek a vérbe, ráadásul így a fogszuvasodás is megszűnik.
A homeopátiaban járatosak is ismerik az ezüst hatásait, igaz, ezüst alatt nem ezüstkolloidot értenek. Ezek listája meglehetõsen hosszú és ha nem is okoz szervi elváltozást, de elõidézhet érzelmi kitöréseket, szellemi izgatottságot és más enyhébb ingerlékenységet, szövetekben való lerakódást. Mindez azt sugallja, hogy nem ajánlatos mindennap fogyasztani azok számára, akik érzelmileg fogékonyabbak.
Az 50 nm feletti szemcseméret túl nagy ahhoz hogy azok lebegve hasznos kolloidot képezzenek. Az ennél nagyobb méretû ezüst a fentiek miatt kerülendõ. Ugyancsak emiatt nem lehet a desztillált vízbe sót rakni (pl a jobb vezetõképesség elérése érdekében), mert a só nagyobb méretű ezüst szemcséket és nem kívánatos ezüst-kloridot eredményez!
Minél kisebb a szemcseméret annál kevésbé fogható rá hogy toxikus. A 15 nm alatti ezüstkolloid gyakorlatilag már nem tekinthetõ toxikusnak. Tudomásom szerint a legkisebb szemcseméretű ezüstkolloid termék a Sovereign Silver® 0.6 nm - 1 nm szemcsemérettel, ami az FDA engedélyével kerül a forgalomba. Ez messze a legdrágább is. Viszont az azt elõállító Natural Immunogenics Corp. honlapján fotókat közöl, mutatva egy általuk kiválasztott és eddig antibiotikumokkal elpusztíthatatlan B14310 – Staphylococcus aureus (antibiotic resistant MRSA) vírust a termékük teljesen megsemmisített 7 percen belül. (Válassza az analytical services-t, majd kattintson a culture plates-re.)
Összehasonlításul az ezüst-ion átmérõje 0.28 nm, az ezüstatom átmérõje 0.288 nm, és 1 nm-es szemcsében kb 31 ezüst atom van, Francis Key kutató/kémikus szerint. A Mesosilver® is 2nm átmérõ alatti ezüst részecskéket tartalmaz ráadásul az ionmentes is. Egységnyi fajlagos részecskefelületre számítva messze ez a "legolcsóbb" termék, pedig hozzá nem értõk számára drágának tűnhet. De sokkal kevesebb mennyiség kell belõle ugyanahhoz a hatáshoz. Ráadásul ez a legbiztonságosabb termék is, mert ionmentes.
Fogyasztható mennyiség
1940-ben R. A. Kehoe mérései szerint az akkori napi átlagos zöldségek, gyümölcsök ezüst tartalma 50 - 100 mikrogramm volt. Az 1992-es Earth Summit Report szerint az USA-ban a talaj ásványi anyag tartalma 85%-al csökkent az utóbbi 100 évben. Mivel ez az ezüstkolloid kis mennyiségben szükséges a szervezet számára, sokakban felmerülhet a pótlás jelentõsége. Napi maximum 50 mikrogramm pótlás engedhetõ meg Peter A. Lindemann szerint. Nem lehet étellel, itallal, ivóvízzel keverni. Ez a mennyiség kb. 2 teáskanálnyi ezüstkolloid vízben van, ha az 5ppm koncentrációjú. Ha 10 ppm-es, akkor egy teáskanálnyiban. Ennél többet fogyasztani Lindemann szerint csak egy-két napig tanácsos, terápiás kezelésként, akkoris éhgyomorra maximum 4 teáskanálnyit (5ppm) és utána szünetet kell tartani.
Egészség-politika, mi várható a közeljövõben?
Az amerikai FDA (Élelmiszer és Gyógyszer Engedélyezési Hivatal) már korábban végzett kutatásokat az ezüstkolloiddal és tisztában vannak annak rendkívüli patogénölõ hatásairól. Mégsem teszik közzé a kutatási eredményeket és nem is fogják a közeljövõben. Elõször is ha egy intézet azzal állna ki, hogy az ezüstkolloiddal mondjuk rákot, vagy AIDS-et lehetett sikeresen kigyógyítani, azzal automatikusan "új hatóanyag"-nak lehetne kinyilvánítani és jelenlegi széleskörû forgalmazását azonnal betiltani, mert akkor "ki kell vizsgálni minden hatását", ami az 1938 elõttrõl használt szerek újraminõsítéséhez vezetne. Az egyetlen ok hogy ezüstkolloid termékeket lehet kapni egy törvénynek köszönhetõ, miszerint az 1938 elött is használt és nem szabadalmazható szerek megengedett minõsítésban vannak, egyébként már régen eltüntették volna. Ezért minden forgalmazó és ilyet alkalmazó klinika csak nagyon óvatosan fogalmazhat.
De az ezüstkolloid nem szabadalmaztatható, hiszen bárki otthon képes csinálni ilyet egy jó minõségû készülékkel, ha odafigyel a fenti tényezõkre. Ezért nincs egy olyan gyógyszergyártó vállalat sem, aki érdekelve lenne a kutatásával, terjesztésével. Sõt, nekik végképp káros egy ilyen szer elterjedése, amit minden áron akadályozni fognak. Erre fel lehet készülni. Mit gondol, mi történne, ha egy csoda folytán hivatalosan kinyilvánítanák az ezüstkolloid, vagy akármilyen más hatásos szer eredményes rák-, vagy AIDS-, stb gyógyító hatását? Elõszöris a gyógyszeripar minden nagyágyújának a részvényei teljesen összeomlanának, hiszen nem lesz ennyi vírus-, rák-, stb gyógyszerre szükség, se kemoterápiára, sem sugárkezelésre stb. Az ilyen berendezéseket gyártók sem menekülnének meg, sõt a kutatóintézetekben számos kutatást be kellene szüntetni, amit újabb gyógyszerek bevezetéséért végeznek. Számos kutató állása is kockán forogna. Ha még járatlan az egészség-politikában, akkor még nem tudhatja, hogy ez a negatív kampány az utóbbi 3-4 évben felerõsödött, és közel vagyunk ahhoz, hogy nyílt támadásokkal megnehezítsék, vagy akár beszüntetésre késztessék az ezüstkolloidot elõállítani képes készülékek forgalmazóit.
A nagy gyógyszergyártók már most is hatalmas profitoktól esnek el. Nyomásukat az FDA-ra kiterjesztve sürgették az ezüstkolloid teljes betiltását, amit a fent említett törvénynek és a szer hatásos voltának köszönhetõen nem tudtak elérni. Ekkor nyomást fejtettek az információ-terjesztés teljes megakadályozásáért, és az FDA beállt nekik, ezzel is kimutatva hogy csak bábok egy gépezetben. 1999. július 19.-én egy törvény lépett életbe, miszerint a forgalmazott ezüstkolloid termékeken nem lehet annak patogénölõ tulajdonságait feltüntetni! Mindez annak ellenére, hogy számos más szerre nem reagáló vírust képes elpusztítani 6.5 perc alatt, feltéve ha kiváló minõségű és erõs koncentrációban van. Sõt elméletileg azt a forgalmazót is tevékenysége felfüggesztésére és összes tulajdonának elkobzására foghatják, aki információt merne közölni valamilyen "gyógyíthatatlan" betegség elleni sikeres hatásáról. Welcome to the XXI century!
A média az USA-ban már javában riogatja az embereket, holott a szerzõk és mások szerint is helyesen elkészítve és a meghatározott arányban fogyasztva az ezüstkolloid víznek nincs kimutatható káros hatása és eddig ilyen terméket fogyasztó ember még nem lett szürkés-kék színű!
A legtöbb embernek már kezd elege lenni a többnyire hatástalan orvosi módszerekkel, amiknek több a káros mellékhatása, mint a hangoztatott hasznos hatása. Ezért olcsó, könnyen beszerezhetõ, de legfõképpen hatásos szerre vágynak, ami jobb mint a hivatalos terápiák. Azt persze nem lehet az ezüstkolloid vízre mondani, hogy szuperszer, de azt sem lehet letagadtatni, hogy vannak bizonyos rendkívüli tulajdonságai. Azt sem lehet elvárni tõle, hogy mindenkinél eredményes lesz, de azt sem lehet letagadni hogy már vannak/voltak olyanok, akiknél az volt. Valószínűleg, hasonlóan az Essiac-hoz, csak azoknál a betegeknél lesz igazán eredményes, akiknél a fõszervek még egészségesek maradtak. A kutatást számos igen becsületre méltó kutató végzi önerõbõl. Tõlük szerezze be az információkat!
2002. november 2.
Kiegészítve: 2003. július 13.
PAnónimusz
